MAGYAR SZTENDERD

SCHIPPERKE SZTENDERD

FCI-Standard N° 83 / 20.01.2010 / HU

MAGYAR FORDÍTÁST KÉSZÍTETTE: Halász Ildikó

SZAKMAI LEKTOROK: Dr Szinák János és László István

SZÁRMAZÁSI HELY: Belgium

A HIVATALOSAN ÉRVÉNYVBEN LÉVŐ SZTENDERD KIBOCSÁTÁSÁNAK DÁTUMA: 2009.07.28.

HASZNÁLHATÓSÁGA: Kisméretű őrző és társasági kutya.

FCI-BESOROLÁSA: 1. fajtacsoport Juhász és pásztorkutyák (a svájci pásztorkutyák kivételével)

                               Juhászkutyák 1. csoportja, Munkavizsga nélkül

RÖVID TÖRTÉNELMI ÖSSZEGZÉS: Flamand dialektusban Schipperke jelentése “kis juhászkutya”. A Belga Juhászkutyák és a Schipperkék közös őse valószínűleg a Leuvenaar nevű juhászkutya volt, egy általában elég kisméretű, és fekete ősi fajta. A Schipperkék eredete a 17. századba nyúlik vissza. 1690 körül a Schipperke volt a legkedveltebb fajta a brüsszeli St. Gery negyed a munkásai és suszterei között, akik vetélkedőket szerveztek, hogy dicsekedhessenek a bonyolultan megmunkált sárgaréz nyakörvekkel, melyekkel díszítették kutyáikat. A farkuk teljesen csonkolva volt, mely divat valószínűleg már a 15. századtól létezett. Egerek, patkányok, vakondokok és más rágcsálók elfogójaként vált híressé. A Schipperkét először 1882-ben állították ki Spa városában. Marie-Henriette, Belgium Királynőjének köszönhetően vált divatossá. Nagy Brittaniában és az U.S.A.-ban 1887-ben került bemutatásra. A fajtaleírást 1888-ban állította össze az abban az évben alapított tenyésztői klub, amely jelenleg a legöregebb tenyésztői klub Belgiumban. Az évek alatt nagy erőfeszítéseket kellett tenni a fajta egységesítéséhez. Valójában abban az időben vita alakult ki az Anvers, a Louvain és a Brüsszelből származó, különböző változatokról.

ÁLTALÁNOS KINÉZET: Lupoid. A Schipperke egy kisméretű juhászkutya, nagyon masszív felépítéssel. A feje ék alakú, eléggé fejlett koponyával, és viszonylag rövid arcorri résszel. A teste harmonikusan felépített, rövid, eléggé széles és zömök, de a végtagjai finom csontúak. A szőre nagyon karakteres, dús és egyenes szálú; nyakszőrzetet, sörényt, mellényt és térdnadrágot képezve, ami igazán egyedi körvonalat ad neki. A nemek közötti különbség jól látható.

Egyértelmű morfológiája, a juhászkutya karakterével és temperamentumával szövetkezve, hozzávéve a kis termetét, megmagyarázza hatalmas népszerűségét, ami jóval a belga határokon túlnyúlik.

FONTOS TESTARÁNYOK:

  • A marmagassága egyenlő a test hosszával, ezért ez egy négyzetesen felépített kutya.
  • A mellkas a könyök vonaláig ér le.
  • Az arcorri rész határozottan rövidebb, mint a fej hosszának a fele.

VISELKEDÉS/TEMPERAMENTUM: Egy kiváló kicsi őrkutya, kivételes jelző, pezseg az életerőtől, tartózkodó az idegenekkel szemben. Élénk és elfoglalt, fürge, fáradhatatlan, egyfolytában a körülötte zajló dolgok iránt érdeklődik, hajlamos bárkit megkapni, ha olyan tárgyhoz közeledik, amit az őrzésére bíztak, nagyon gyengéd a gyerekekkel, állandóan kíváncsi, hogy mi zajlik egy zárt ajtó, vagy egy elmozdított tárgy mögött, éles ugatásával, a felállított sörényével és gallérjával mutatja ki reakcióit. Ez egy érdeklődő kutya, vadászik a patkányra, a vakondokra és egyéb kártevőkre.

FEJ: Lupoid formájú, ék alakú, de nem túl hosszú, és elég széles, hogy egyensúlyban legyen a testtel. A homlok és orrcsontok mérsékelten íveltek. A koponya rész és az arcorri tájék közötti átmenet látható, de nem lehet túl hangsúlyos.

KOPONYA TÁJÉK: Eléggé széles homlok, a szemek felé keskenyedik, enyhén domború oldalról nézve. A fejtető és az orrhát vonala párhuzamos.

Stop: Hangsúlyos, de nem túlzó.

ARCORRI TÁJÉK:

Orr: Kicsi, az orr bőre mindig fekete.

Arcorri rész: Elkeskenyedik az orr felé; jól cizellált, nem túl hosszú, és nem lerövidített; a hossza körülbelül 40 százaléka a fej teljes hosszának, egyenes vonalakkal határolt arcorri rész.

Ajkak: Feketék, szorosan illeszkednek.  

Álkapocs/Fogak: Egészséges, jól beágyazott fogak. Kívánatos az ollós harapás, de a tétre harapás is elfogadható. Előírás a komplett fogazat, a fogakra vonatkozó előírásoknak megfelelően. A hiánya egy vagy két első elő zápfognak (preamolaris) (1 P1 vagy 2 P1), vagy egy második elő zápfognak (premoláris) (1P2) elfogadható, az utózápfogakat (molaris) (M3) nem kell figyelembe venni.

Arc: Tiszta, alig észrevehetően behajlik a pofa szélénél.

Szemek: Színük sötétbarna, kicsi, mandulavágású, nincs sem besüllyedve, sem kidülledve; éles, élénk és csintalan nézéssel, fekete szempillás kerettel.

Fülek: Felálló, nagyon kicsi, hegyes, háromszög alakú (annyira egyenlőszárú, amennyire csak lehetséges), magasan tűzött, de nem túl közel egymáshoz, feszes és túlzottan mozgékony.  

NYAK: Erős, erőteljesen izmos, nagyon terjedelmesnek tűnik a gallér dús szőrzete miatt, közepesen hosszú, jól bele illeszkedik a vállak közé, jól tartott és magasabban, amikor a kutya figyel, a felső vonala kissé ívelt.

TEST: Rövid és széles, ezért zömök, de nem vaskos vagy nehézkes, ideálisan egy négyzetbe foglalható; hossza a váll pontjától a far búbjáig (a törzshosszúság) körülbelül a marmagassággal azonos.

Hátvonal: A felső vonal egyenes és feszes, gyakran enyhén emelkedik a fartól a marig.

Mar: Nagyon hangsúlyos, és még jobban annak látszik a sörény miatt.

Hát: Rövid, egyenes és erős.

Ágyék: Rövid, széles és erőteljes.

Far: A hátulsó része a farnak rövid, széles és vízszintes, a far és a fenék pontja közötti rész harmonikusan lekerekített, olyformán, mint a tengerimalac feneke.

Mellkas: Leér a könyökig; széles elől és a vállak mögött is, ezért a bordák kellően íveltek.  Profilból a mellkas telt.

Alsó vonal: A mellkas alsó vonala kellően leszáll, eléri a könyököt, harmonikusan és enyhén emelkedik a lágyék felé, enyhén felhúzott, de se nem lelógó se nem felhúzott.  

FAROK: Magasan tűzött. Néhány kutya teljesen farok nélkül, vagy csak egy kezdetleges, hiányos farokkal (csonka vagy rövid farokkal) születik. Ezért nem hiba. A farokkal született kutyák farka csánkig ér. Előny, ha nyugalmi helyzetben lóg, de felemelkedhet a hátvonallal egy vonalig, ha a kutya mozgásban van. Kunkori farok, vagy a hát fölött hordott farok is elfogadott.

VÉGTAGOK: Finom csontúak és (kellően) a test alatt helyezkednek el.

ELÜLSŐ VÉGTAGOK:

Általános megjelenés: Az elülső lábak függőlegesek minden oldalról és tökéletesen párhuzamosak szemből nézve; a magasságuk a földtől a könyökig körülbelül egyenlő a marmagasság felével.

Vállak: Hosszú és lejtős, normális vállszögeléssel.

Karcsont: Hosszú és megfelelően lejt.

Könyök: Erős, sem kifelé, sem befelé nem fordul el.

Elülső végtagok: Egyenesek, eléggé távol állnak egymástól, ha szemből nézzük.

Elülső lábtő: Erős, és nem feltűnő.

Metacarpus (lábközép): Elég rövid szemből nézve, az elülső láb vonalát folytatja, oldalnézetben legtöbbször enyhén egymáshoz hajlik.

Elülső mancsok: Kicsi, gömbölyű és feszes (macska mancs), ívelt láb újak, rövid, erős, mindig fekete karmok.

HÁTULSÓ VÉGTAGOK:

Általános megjelenés: A hátulsó lábaknak a test alatt kell elhelyezkedniük, és tökéletesen párhuzamosak, (ha hátulról nézzük őket).

Comb: Hosszú, erősen izmos, a gatyát alkotó szőrzet vastagsága miatt szélesebbnek tűnnek, mint valójában.

Térd: Körülbelül a csípővel egyvonalban; normális szögeléssel.

Lábszár: Körülbelül a combbal azonos hosszúságú.

Csánk: Jól szögelt, túlzások nélkül.

Metatarsus /Hátulsó lábtőizületi és lábközép tájék/: Eléggé rövid; farkas karom nem kívánatos.

Hátulsó mancs: mint az elülső mancs, vagy egy kicsivel hosszabb.

JÁRÁSMÓD/MOZGÁS: Ügetésben a mozgás ruganyos és erős, ésszerű lépéshosszal és jó hátulsó tolóerővel, a felső vonal közben vízszintes marad és a lábak párhuzamosan mozognak; az elülső végtagok mozgása a hátulsó végtagokéhoz igazodik, a könyökök nem fordulhatnak kifelé. Nagyobb sebességnél a lábak konvergálnak.

BŐR: Az egész testet jól beborítja.

SZŐRZET:

Szőr: A fedőszőr dús, vastag, egyenes és eléggé durva, elég merev szerkezettel, ezért száraz és ellenáll a tapintásnak, kiváló védelmet nyújt a puha, vastag aljszőrzettel. Nagyon rövid a szőr a füleken, rövid a szőr a fejen, az elülső lábak elején, a hátulsó lábak csánkjain. A testen a szőr átlagos hosszú és testhez-simuló. A nyak körül a szőr sokkal hosszabb és jobban eláll, a fül külső szélétől kezdve, különösen a kanoknál, de a szukáknál is, egy széles és jellegzetes gallért alkot ( hosszú szőrrel a nyak körül és szőrzettel mindkét oldalon), egy “sörény” (hosszú szőr a nyak felső része körül, a mar vonaláig folytatódik és még  a vállakon is tart), és egy mellény, (hosszú szőr a nyak alsó részén és a mellkason, az elülső lábak között húzódva, és végül elenyészik a mellkas alatt). A combok hátulsó élén hosszú és dús szőr takarja a végbél területét, a  kiálló szőr hegyével, amely nagyon tipikusan befelé hajtik, egy „gatyát” képez. A farkon ugyan olyan hosszú szőr van, mint a testen. 

Szín: Teljesen fekete. Az aljszőrzetnek nem szükséges teljesen feketének lennie, lehet akár sötétszürke is, amennyiben a fedőszőr teljesen eltakarja. A múló évek miatt kialakuló szürkés szín elfogadható, például az arcorri rész körül.

MÉRET ÉS TESTTÖMEG:

Tömeg:

3 és 9 kg között. A kívánatos átlagos testsúly 4 és 7 kg között van.

HIBÁK: Az előző pontokban leírtaktól bármilyen eltérés hibának minősül, a hibák súlyosságának az elbírálása meg kell, hogy feleljen azzal az aránnyal, amilyen mértékű az eltérés, és hogy annak milyen hatása van a kutya egészségére vagy jólétére.

  • Általános kinézet: Bumfordi, hiányzik a tömege; túl rövid vagy túl hosszú láb, téglalapba illeszthető, hosszú test.
  • Fej: Túl hosszú vagy túl rövid. A fejtető és az orrhát nem párhuzamos, róka-arcú; túl kiugró szemöldök vagy arccsont.

Koponya tájék: Túl keskeny, túl gömbölyű vagy domború homlok (alma-fejű).

Arcorri rész: Túl hosszú, csúcsos, elhegyesedő vastag, csonka, domború felső vonal.

Fogak: A metszőfogak rossz elrendezése, vagy beágyazása. Szemek: Nagy, kerek kiugró, vagy világos a színe (mogyorószínű még elfogadott).

·         Test

Mellkas: Keskeny, lapos, hengeres; nem eléggé mély.

Far: Hosszú, csapott, magas, vagy a far íve nem a hátvonal folytatásából indul (az átmenetnél a far és a comb hátsó része között).

·         Végtagok: Túl kevés vagy túl nagy a szögellés.

  • Mozgás: Kötött mozgás, rövid lépéshossz, hiányzó tolóerő, nem tarja a megfelelő felső hátvonalat mozgás közben, az elülső végtagokon akciós mozgás, hátulsó végtagokon szökellő mozdulatok.
  • Szőr:

A szőr minősége: Túl rövid (lelapuló), túl hosszú, túl vékony, puha vagy selymes, hullámos, túl laposan a testhez simul, vagy lelóg; túl kevés; a gallér, a sörény, a mellény, vagy a gatya hiánya (a kanoknál súlyosabb hiba, főleg a gallér hiánya). Nem elegendő aljszőrzet.

A szőr színe: A fedőszőr bármely más színű, mint fekete (kivéve a szürke, barnás, vagy vöröses színárnyalatokat).  Elvétve néhány kis fehér folt, pl. a lábujjakon.

  • Viselkedés: Közönyös vagy félénk.

SÚLYOS HIBÁK:

  • Fogak: Egy metszőfog (incisivus) (I1), három P1-es elő zápfog (premolaris) (3 P1) vagy két P2-es elő zápfog (2 P2) hiánya..

KIZÁRÓ HIBÁK:

  • Agresszív vagy túl félénk.
  • Bármelyik kutya, mely egyértelműen nem normális fizikai tulajdonságokkal rendelkezik vagy viselkedést mutat, ki kell zárni.
  • Hiányozik a fajtajelleg.
  • Előre vagy hátra harapás, akár a záródás hiányával (fordított ollós harapás), keresztharapás, ferde száj, ha hiányzik egy szemfog (caninus) (1 C), egy felső zápfog (premolaris) (1P4) vagy egy alsó zápfog (molaris) (1 M1), egy zápfog (1Mvagy 1 M2 de nem az M3), egy 4. elő zápfog (alsó P4), egy 3. elő zápfog (1P3) egy másik fog hiányával együtt, vagy összesen 4 hiányzó fog, vagy több (kivéve a négy 1. elő zápfogakat)
  • Pigment hiánya az orron, ajkakon vagy szemhéjon.
  • Fülek: Lógnak, vagy csak félig állnak.
  • Szőrzet, amelyik hosszú, puha vagy selymes, azaz egyértelműen „hosszú szőrű” szőrtípus; hosszú szőr zászlók a fülön, a combok mögött, stb.; az aljszőr teljes hiánya.
  • Szín: Fedőszőr bármilyen más színű, mint fekete (kivéve a szürke, barnás, vagy vöröses árnyalatokat) vagy kis fehér foltokkal, akár a lábujjakon is.
  • Testtömeg egyértelműen az előírt határokon kívül.

MEGJEGYZÉS: A hím ivarú állatoknak láthatóan, tapinthatóan két, normális heréjének kell lennie a herezacskóban.